Stekly Zsuzsa

Bonyhád,1954. december 3.

Sok mai fiatallal ellentétben én már 4 éves koromban tudtam, hogy festő leszek. Amikor édesapám egyszer elvitt a munkahelyére a Bonyhádi Zománcgyárba, beleszerettem az izzó kemence látványába és elvarázsolt a hatalmas kádakban lévő színes zománcok ragyogása. A Pécsi Művészeti Gimnázium elvégzése után egyenes út vezetett a Zománcgyárba, ahol 15évig dekoratőrként dolgoztam, ismerkedtem az anyaggal, tanultam a szakmát. A gyár jó iskola volt. Eleinte vaslemezre dolgoztam festő zománccal, majd lassan kialakítottam a saját technikámat, egyéni rekeszzománc stílusomat. 1995- otthon, a saját műhelyemben dolgozom és készítem egyedi ékszereimet, képeimet, amelyeket mindig valami belső sugallat motivál. Képeim nagyrészt szakrális témájúak, de néha elvarázsol egy virág, megihlet a tenger illata, az Adria kékje, ősi sziklái vagy egy szép nő. Madonnáim, aktjaim modellje a kislányom, az ő arca mozdulata gyakran visszaköszön egyéb figurális kompozícióimon is. Egy szép nővel mindent ki lehet fejezni: a tavasztól az elmúlásig, a fiát sirató Madonnától, a boldog anyaságig. Szeretek mesélni a boldogságról tűzzománccal. Ez a szerelem már 40 éve tart, nem múló szenvedéllyel. Olyan képeket készítek, melyek nem szorulnak magyarázatra és remélem, beragyogják a tárlatlátogatók napját is.

Stekly Zsuzsa



Angyalok éneke