Zombán, 1947. augusztus 13-án születtem.
Ceruzától az ecsetig
(versben magamról)
Volt egyszer egy kicsi lány,
Igazán kicsi, vékony, törékeny lány,
Ki mindig forgatta a ceruzát.
Rajzolt házat, fát, virágot, bokrot
Tavon úszó kiskacsát.
A kislány iskolába ment, de már
Ritkán rajzolt házat, fát, virágot,
Bokrot, tavon úszó kiskacsát.
Múltak az évek, a kislányból
Felnőtt lett. Néha rajzolt, de már
Nem házat, fát, virágot, bokrot, tavon
Úszó kiskacsát, hanem rajzolt figurát,
A film újságból filmsztárt, mint
„Marcselló Masztroánit”, vagy
„Poól Nyument”.
A lány férjhez ment, anyuka lett.
Szült és nevelt két szép gyermeket,
De közben nem rajzolt semmit sem.
Az évek teltek, gyermekei felcseperedtek.
Ö dolgozott, de még mindig nem festett.
Már várta a nyugdíjas éveket, hogy
Szíve vágya akkor talán teljesülhet.
A vágyból valóság lett, ő nyugdíjba ment,
Ecsetet, festéket vett, de nem rajzolt,
Hanem festett.
Azóta fest, de már nem vékony törékeny lány,
Hanem régóta boldog nagymami már.
2004. óta tagja vagyok a Bárka Művészeti Szalonnak, mely szervezeten keresztül több közös kiállításon találkozhattak számos alkotásommal a kedves látogatók. Festészetet, rajzot nem tanultam, autodidakta módon próbálom elsajátítani ezen hobbimat. Tanulmányozom a festészettel, rajzolással foglalkozó könyveket. A leghatékonyabb képzést, viszont az alkotótáborokban szerezhetem meg.
Szépnek látom a világot, s mivel ezt a belső szépséget igyekszem vászonra vinni a művészi üzenetet, hogy az élet szép és élhető, a minket körülvevő természet percenként változó arca sok-sok csodát, színt és hangulatot rejt magában, s aki ezekre a kis csodákra oda tud figyelni ebben a rohanó, nyüzsgő-pezsgő világban, az tartalmasabban, lelkileg gazdagabban élheti meg a mindennapokat.
Terápiaszerűen festek ez a „művészi terápia” a festők zöménél „függőséget”, állandó alkotási vágyat hoz létre. A festést nem lehet abbahagyni. Akit elkap az olaj illata, az meg is marad ennél a függőségnél.
Ez egy életre szóló szenvedély.
Laki Erzsébet
|
|